Szóval az van, hogy hirtelen arra ébredtem, hogy már 2 napja nem írtam blogot.
Szóval most kénytelen-kelletlen, ímmel-ámmal.
Ma végre "leadtam" a reklámzenét, vagyis most már csak húszféle apróbb változtatásra fogják visszaküldeni, és már kész is lesz. Remélhetőleg ezt a reklámot adni is fogják, nem mint a társadalmi célút, ami sosem volt képernyőn egy másodpercre sem.
Más szóval volt itt Rozsé és meghallgatta, és tetszett neki, és mosolygott. Remek.
Ennek dacára hipp-hopp összeraktuk a This Love c. fantasztikus slágert műdobon és álzongorán, mindezt azért, hogy énekelhessük fennhangon.
Teljesen olyan fílingje volt, mint egy zenekari próbának. :)
Tegnap pedig Gyok tisztelt meg a látogatásával. Cseten elpanaszolta, hogy hontalanná vált, mivel a nővére hazacipelte a pasiját (ami már önmagában is ritkaság, mármint az hogy van), és csak nála van kétszemélyes ágy, továbbá a nővére saját szobája olyan, mint egy átjáróház, amelyen ráadásul a szülei járnak át, szóval mondtam neki, hogy nálam van kb 6 üres férőhely, találomra eltoppaszkodhat az egyikben.
Meg is jött, dumáltunk, találtunk sört (milyen jó is egy ekkora ház, ugye?), megittuk, aztán dumáltunk még, majd a hajnal közeledtére pánikszerűen bűvészmutatványokkal kezdtük egymást szórakoztatni, majd beleájultunk ágyainkba.
Én meg megalkottam (na jó, félig loptam) az ideális pergődobot, szóval most emiatt vagyok ennyire feldobott, beindult újra a muzsikálás, csujdáréhaj.
Holnap próba, már előre nagyon fáradt vagyok, remélem, sikerül kiváltani egy stúdiózással.
Könnyebb lenne túlélni.
Főleg hogy stúdiózás közben meleg van, míg próba közben a mínusz 2 fokban csorog a hátamról az izzadság.
