Ma művésziesen <jobbra igazít> hangulatban vagyok, tehát ne tessék a stílus és a szöveg miatt ápolókért küldeni, nem szándékozom sem felszögeltetni magam egy fára, sem pedig megöngyilkolni a magamat.
Amint kilépek házam kapuján, orromat megcsiklandozza vagy a napsütés, vagy a zimankó. Nem is tudom már, melyiket szeretem jobban, de leginkább mindkettőt egyszerre. Én kezdettől fogva téli ember vagyok. Minden kopár, sokkal több minden látszik, tisztábban, meszebbről, és ha jó a tél, akkor mindnet kristályfehér hó borít. Mindig télen voltam elememben, de lehet hogy csak azért, mert télen rajtam kívül mindenki depressziós a sok sötét miatt, fáradt, álmos, mert medve-génjeik miatt igénylik a téli álmot. Nekem nincs szükségem ilyen dolgokra, inkább kint rohangálnék egész nap, ha nem sajnálnám azt a szép havat összetaposni.
A hó egy remek találmány. Bármilyen undorító mocsok legyen a földön, ugyanúgy eltakarja. Szép egyen-fehér lesz minden, csak a fák lógnak ki a sorból, de ők sem díszelegnek leveleikkel, kivéve persze az örökzöldeket, de meg kell hogy mondjam, elég rohadtul érzik magukat ők is télen, piszkosul fázik a bundájuk. Sokukat le is ölik, hogy beciplejék a házakba, és díszejket, lámpákat aggatnak rájuk. Ennek főleg a gyerekek örülnek, de titokban, függetlenül attól, hogy végigkáromkodták az előtte lévő két napot, mert takarítottak, ablakot pucoltak, sütöttek-főztek, persze az a rohadék sütő elromlott, a mikró meg fel is robbant, hogy szakadna rá az ég, és mint kiderült, a frissen vásárolt ünnepi abroszt Józsikácska suttyomban kiégette csillagszóróval, még csoda, hogy le nem égett a ház, és közben már semmi sincs nyitva, ráadásul mindig olyan ótvar vastag fát kell venni, pedig nagyon jól tudja az a büdös kölök, hogy csak ujjnyi széles karácsonyfa-talp van, ezért hát most szekercével fogpiszkálót kell csinálni abból a rohadt gerendából, aztán persze már túl vékony, de az már nem érdekel, de felállítva meg ferde, és az egyik oldala még kicsit kopasz is, nem baj, majd azt fordítjuk a fal felé, és persze szúr is a rohadék, és zöld lesz az összes ajtó, mire behúzza a fát, és véresre szúrja a kezét, mire feldíszíti, a gyerekek meg mindenáron segíteni akarnak, de hát csak egy méter magasak, a fa meg egy rohadt mammutfenyő, mert az átkozott kölkeinek mindig égig érő fa kell, amire már persze rá semfér acsúcsdísz, na persze, majd kifúrja a plafont, ki kell kötni a fát, mert ha eldől, az egész családot összelaptja, (na, ettől függatlenül) végre jól érzik magukat, egykicsit boldogok is, és végre annyit ehetnek,amennyit akarnak, de persze az egész napi idegeskedéstől olyan kicsi a gyomruk, hogy a szokásosnak csak a felét tudják megenni. Pedig milyen finom lett.
Na, én például egészen pár évvel ezelőttig odavoltam a karácsonyért, aztán jött a feketeleves, engem is bevontak a sűrűjébe, és most már én is a karácson-utálók népes klubjába tartozom. Nincs semmi a tévében. Ami mégis van, azt minden évben megismétlik, mert magas a nézettsége. Arrapersze nem gondolnak, hogy azért magas a nézettsége, mert nincs semmi más a tévézésen kívül, amit csinálni lehet, merthiszen családi ünnep, a gyerekek nem mehetnek át a barátaikhoz játszani, mindenki fáradt estére, szóval marad a punnyadás a TV előtt. Itthon az izgalmakat édesanyám biztosítja. Mániákus takarításba fog ilyenkor (mármint minket be), beleértve az ablakpucolást és a portörlést, Aminek persze semmi értelme, részint már nem vagyunk gyerekek, nem nyomjuk zsíros orrunkatés homlokunkat az ablakhoz, hogy az összemocskolódjon, sőt, mi több, a kilincsén lívül semmit sem fogunk meg rajta, aztán meg hiába a portörlés, amikor falun élünk, és fél nap alatt ugyanolyan por van mindenen... Rejtély. De ha véletlenül már tiszták lennének az ablakok és a por is le lenne törölve, akkor anyám magasabb szintű feladatokkal operál. Például hajópadló-csere. Mínusz 15 fokban. Na jó, hozott szakembert, de nekem ilyenkor nincs szobám, meg ami volt, azt is le kell kaparni, mert ha még egy réteget ráfestek, darabokban hullik le (és tényleg meg is teszi, nem csak fenyeget), ki kell vésni a falat, hogy drótokat szereljek bele, meg ilyen finomság. Ebből az alkalomból 2-3 nappal el is toltuk a karácsony estét. Vicces, mi?
Hát ehhez tartsátok ti is magatolat, amikor morcos részeggel találkoztok karácsony este. Lehet hogy nem alkoholista, csak nagy a családja. Aztán Mennyből az Angyal. Én rögeszmésen karácsonyi zenét írok karácsonykor, kivéve azu utóbbi pár évet, amikoris anyám mindig kitalált valami jót.
Habcsókmuffogtatás, szaloncukorzabálás, fadöntögetés-felgyújtás, Kiskarácsony - Nagykarácsony. De a télről beszéltem. Télen nem csak karácsony van, hanem Mikulás is. Aki télapó, bármennyire is ódzkodik ettől a szótól a bigott katolikus exnőm. Igenis télapó. Mellesleg semmi jelentősége nincs, ez csak egy újabb ok, hogy ajándékot adhassunk egymásnak, nincs is igazán ünnepi jellege, hangulata, csak az ember gyereke kis mikulás-csomagot kap a menzán, szaloncukrot, csokit, kindertojást (!) talál a csizmájában. Semmi extra.
Hanem hát a Szilveszter... Az egy jó dolog. Nekem már ezer féle szilveszterem volt. Volt üzemi teleléses, ahol mindenkit leöntöttem pezsgővel véletlenül, volt itthonlévős, amikor még igen kicsi voltam, de akkor szerintem átaludtuk az egészet, aztán jöttek azok, ahol szilveszteri bulit rendeztünk, és ezek rokonai. Egészen idáig az volt a legnagyobb izgalom az egészben, hogy reggelig fent maradhattunk. Aztán elmúltak a gyermek-évek, és jött a kemény bulizás ideje. Amikor a másodlagos cél a szórakozáson kívül az volt, hogy jól leigyuk magunkat. Ebből volt egy igen jó szilveszterem, falusi parasztházban, ahol aztán sajnálatos módon az egyik haverom a képébe robbantott egy irdatlan tüzijáték-rakétát, de csodálatos módon megúszta egy karcolás nélkül, füstölő szakállal. Csak fél napig süket volt. A maga módján még vicces is volt az egész. Sajnálatos módon ugyanezzel a társasággal a következő szilveszter elég szar volt, a Rózsakert pincéjében mulattunk, nem túl jól, és a nagy kavarodásban nekimentem valami alacsony agyonszoláriumozott csajnak, aki erre közölte, hogy "Mivammá???", én meg furcsán néztem rá, erre kiderült, hogy ők a Baby Sisters, és éppen koncertet tartanak. Nekem nem tűnt fel. Lehet hogy azért, mert miközben ordibált velem, ment az ének tovább, mintha mi sem történt volna. Akkor igazából elég szar szilveszterem volt. Gondoltam, a következőt nagyon faszára csinálom. El is kezdtem szervezni, de furcsa módon mindegyik azt mondta, hogy ha ez eljön, akkor én is. Én felrajzoltam a hatásvázlatot, kiderült, hogy egy csávónak kell csak biztosan eljönnie, és akkor mindenki eljön. Fel is hívtam őt, és megnyugtattam, hogy persze, el fog jönni az, akit ő szeretne. Aztán mondta, hogy OK, hát szóltam mindenkinek, hogy mindenki jön, és jó volt. Aztán amikor már a harmadik kör cuccot szállítottam át a buli helyszínére, felhívott valamelyik nyomorúságos buzi haverom, hogy én átvertem őt, és mindenkinek hazudtam, és nem jönnek el. Hát a kurva anyját az ilyennek, azt mondom azóta is. Megszervezek egy bulit, még rá is veszem őket, hogy eljöjjenek mind, erre elkezdenek szervezkedni a hátam mögött, és rögtön én vagyok a hazug köcsög. Mert hogy hazudtam. Dehogy hazudtam, mert ha az eljött volna, akkor az is eljött volna, akkor a harmadik is eljött volna, akit az első akart, és akkor máris minden rendben lett volna, de nem. Igazából azért haragszom rájuk a mai napig, mert a sok rózsadombi zsidójának derogált eljönni Vácrátótra, és ilyen szar kifogást találtak csak. Később békítő szándékkal elhívtak a piramis fejének a bulijára ami abból állt, hogy egy irdatlan lovagterem közepén ültünk, és ők szívtak. Aztán Rozsé még félrészegen, szétszívva haza is kocsikáztatta a nőjét és magát, de előtte megmagyarázta nekem, hogy nem illik ott aludni, hanem menjek vele. Hát 1.) nem fogok egy bebaszott, szétszívott arc mellé beülni, még akkor sem, ha tudom, hogy egyébként remekül vezet, ami mellesleg egyáltalán nem áll fenn. 2.) a bulizás egyik iratlan (és irdatlan) szabálya az, hogy a meghívott hoz mindenféle dolgot, ami fedezi saját igényei egy részét (üveg pia, rágcsálnivaló, franciasaláta), a házigazda pedig cserébe szállást nyújt a vendégnek, amennyiben az éjszakába nyúlik a buli. Ezt csak Rozsé nem tudta, vagyis utólag valami kihasználásról karattyolt, amin én már csak röhögtem. Ja, mellesleg ez volt életem legszarabb szilveszteri bulija, beleértve azt is, ami a Rózsakert pincéjében volt. És hogy miért szedem elő ezeket a történeteket? Mert időről időre eszembe jutnak, és én minden egyes alkalommal piszok ideges leszek tőlük. Talán ha leírom, akkor mások is idegesek lesznek tőle, és akkor én egy kicsit kárörvendhetek, hogy ha-ha, nem csak én vagyok ideges.
Ennyit a művésziességről.
Szolgálati közlemény: Lujzuska, nem érdekel, ha éhen halsz, küldj nekem pénzet, mert éhen halok!
agyő
