Na.
Először is az explorer.exe-be zuhanjon fasz!
Ezért nem szeretek más gépén dolgozni. Más, általam nem megszokott hibákat produkál. Miközben a blogot rom.
Szóval. Délig aludtam a ciángőz miatt, aztán megnéztem az e-mailjeimet, rövidesen kiderült, hogy a Moby Dick mégsem minket rak maga elé Pécsen illetve Zalaegerszegen, szóval nem lesz a közeljövőben ezer nézős koncertünk.
Jó reggelt!
Aztán nekikészülődtem, bekevertem a lakkot, majd pedig elkezdtem kenni.
Rövidesen rá kellett döbbennem, hogy a már megszáradt lakkon rohadtul nem látszik a frissen rákent lakk, ráadásul fasz kivan a szúnyogokkal, meg aztán hiába mostam ki az ecsetet tegnap, megkötött, szóval nem hajlott a szőre, próbáltam vele elegyelni, de nem sikerült semmi sehogy, aztán amikor a felénél tartottam, valami elszóródott cseppekbe léphettem, mert a kék zoknim nyoma ott maradt a padlón. Miközben eltávolítani próbáltam, sikerült két másik foltot generálnom. Lekaptam a zoknimat, de hiába, mert addigra már a kék zoknim a lábamon is kék foltot hagyott, ami aztán a padlón is foltot hagyott, szóval már nem is emlékszem, mit csináltam, de aztán a farmerom is elkezdett fogni a padlón, szóval rövid úton alsógatyában lakkoztam azt a szart. Meg kell hogy mondjam, egészen új jelentést adtam a "körömlakk" szónak. Szenvedtem, próbáltam kitalálni, hogy hol a faszban kentem már át, és milyen vastagon, és cseppmentesen-e, de nem, mindenhol szar volt, aztán a macska, annak ellenére, hogy eltorlaszoltam az ajtót, átrohant rajta, csak úgy cuppogtak a lábai. A végére annyira agyfaszt kaptam , hogy össze-vissza kentem a maradék felületet, felőlem akár cifra buzogányok is lehetnek rajta, a faszom belé!
Aztán kisvártatva megjött a metálzenekar, akik azért próbáltak nálunk, mert én elhoztam a dobomat gyakorolni, aztán mivel előszobám nincs (épp lakkozom), nem volt hol kicipelni. Szóval ők is olyan szarul szóltak, mint három repedt fazék, de végülis miért vásárol a bazzgitárosom mindenféle szart, ha nem azért, hogy jól otthon hagyja, aztán a basszus a vonalban elnyomjon mindent a francba?
Ja, mondanom sem kell, hogy egy merő izomláz és zületi (nincs hosszú i a billentyázeten, és az ű betű is az ENTER fölött van valami kisérteties módon) gyulladás volt az egész testem, szóval annyi kedvem volt dobolni, mint szülni.
Nem baj, a próba indul. Kezdetnek a harmadik szám környékén pofánvertem magam a verővel, és ezen annyira elcsodálkoztam, hogy jól fejbevertem magam a doverővel. Ezen úgy felbasztam az agyam, hogy véletlenül szemen ütöttem magam a dobverővel. Aztán persze muszáj volt eljátszani az összes kurva darálós duplázós számot, aztán pedig a Tormentort, aminek semmi értelme, szerintem egy szar szám, és egyáltalán nem éri meg az élmény azt az energiát, amit az eljátszása vesz el. És ráadásul még el is baszták a végére, ami elég meglepő, hiszen az ő mániájuk ez a szám. Erre elkezdik követni az énekest, aki késik 4 ütemet. És amikor éppen letosznám őket érte, a gurulós szék, ami dobszék helyett funkcionál. Addig a pillanatig azt hittem, hogy rohadtul fáj a hátam, de akkor rádöbbentem, hogy az nem fájdalom volt, hanem inkább répafütty. Akkor aztán elegem lett a dologból, és kiviharzottam. Előtte persze felrúgtam a székemet és eltörtem rajta mindkét dobverőmet. Aztán amikor végre hajlandó voltam visszamenni a dob mögé, eltört a szék lába. Letört az a nyomorúságos öntöttvas láb. Egy az ötből. Akkor azt mondtam, hogy szerintem nincs jó napom.
Aztán nekiálltam volna ma este blogot írni. Hát igen. Természetesen lehalt a freeblog. Nem volt. Döglött. Kész. Ex-bloggép.
Ja, hozzátenném, hogy az a számtógép, amit az exnőmnek vettem, tegnap feldobta a pacskert. NTLDR is missing. Nem tudom, mi a baja, de nem a "bent maradt a lemez" dolog, szóval szerintem egyszerűen meghalt az XP.
Ezúton üzenem a világnak, hogy BILL GATES SZOPJON FASZT!!!
Na, ezek után végre valahára nekiálltam blogot írni, de nem sikerült. Megláttam a szemem sarkából elsuhanni a másik macskát. Mire bementem (kb 5 másodpercet kell ezalatt érteni), a macska már a dobom mellett guggolt, és miközben a nagy, gyönyörű szemeit a saját szemeimbe meresztette, vég nélkül ömlött belőle a fos. Mire sikerült felkapnom egy gitárt, hogy szétbasszam vele a fejlét, észbe kapott, és bemenekült minden bútor alá. Persze némi (nem kicsit kemény) hajkurászás után sikerült feltörölnöm a pofájával a macskaszart.
Kedves Lujzuska. Amíg haza nem jössz, és el nem viszed, addig ez a macska száműzetésben van, és felőlem lakhat ahol akar, meg ehet madarat, de itt nincs keresni valója.
Asszem, ennyi.
Ja, Rozsé Barátom ma ujjongva hívott fel, Játékhegy István egy hónapi 7/7 után egy szabadnapot adott neki. Ujjé! Gratulálunk hozzá!
Ja, és ugye mondanom sem kell, hogy emiatt a sok szarság miatt mélységesen, irtózatosan, komolyságosan, irdatlanul és kiiiiibaszottul <balra igazít> nap van. MÉLYSÉGESEN!!!
