Nos, minden ember életében többször eljön az a pillanat, amikor akkora faszságot álmodik, hogy ébredés után legszívesebben szétlőné a fejét szégyenében. Nekem ez még azzal tetéződött, hogy az éjszaka közepén történt, és rögtön utána rájöttem, hogy nem írtam blogot.
Majdnem 5 óra van, és hát rossebje meg az ég, nagyon álmos vagyok.
Vissza is fekszem aludni.
Kétlem, hogy holnap minden igyekezetem ellenére be fogok menni az egyetemre beiratkozni.
Az úgy túl egyértelmű lenne.
Kell egy kis izgalom, halasztgatás.
Pedig én nagyon szeretnék menni, de annyira álmos leszek reggel, hogy ihaj :)
Na. Agyő!
