Uglee archív

Mivel az utóbbi évben (években) a negativitás süt a blogomból, most a változatosság kedvéért:

http://hvg.hu/gazdasag/20110919_baleseti_ado

Mivel az utóbbi évben (években) a negativitás süt a blogomból, most a változatosság kedvéért:

http://hvg.hu/gazdasag/20110919_baleseti_ado

Nagyon szép és jó, hogy havonta kijön egy új Firefox, de miért van az, hogy ahányszor frissítem, mindannyiszor elromlik a Sync (a más gépen lévő Firefoxok szinkronizálása), és  csak az újbóli regisztráció segít? Miért nem lehet ezt normálisan megoldani?

Nagyon szép és jó, hogy havonta kijön egy új Firefox, de miért van az, hogy ahányszor frissítem, mindannyiszor elromlik a Sync (a más gépen lévő Firefoxok szinkronizálása), és  csak az újbóli regisztráció segít? Miért nem lehet ezt normálisan megoldani?

Szóval, ahogy ígértem, itt van New York hiteles története.

Hajnali 3-kor feküdtem, hogy hajnali 4-kor keljek, hogy fél 5-re leérjek a taxihoz, hogy elérjem a 7:20-kor induló gépemet. Fel is keltem 4-kor, le is mentem 4:30-ra, be is ültem a taxiba csomagostul, a taxi pedig soha többé nem indult el. Egy másik taxi kellett, hogy elvigyen engem a reptérre. Ahogy megérkeztem, becsekkoltam, aztán kiderült, hogy soha többé nem tudok dohányozni. Sehol. A következő cigarettámat New Yorkban tudtam elszívni, mert sem Ferihegyen, sem a milánói reptéren nem lehetett dohányozni. (jó, jó, tudom, hogy Ferihegyen lehet, csak abba a terminálba nem engedtek át a vámosok). Szóval mivel nem tudtam mivel elbaszni az időt, unatkoztam. Aztán felfedeztem, hogy vannak boltok. Jó drágán. Irgalmatlanul drágán. De cserébe nem kell adót fizetni. Juhé. Szóval ekkor megláttam, hogy van egy Burger King Ferihegyen. Íme:

Megvártam, amíg kinyit, és kértem egy whopper menüt. Kérdezte, hogy milyen kávéval akarom. Mondtam neki, hogy nagyon kedves, de én nem ihatok kávét, üdítővel szeretném. Erre közölte, hogy csak kávéval adja. Mondom, az nem kell. Aztán néz rám bambán, gondoltam, csak meggondolja magát. Aztán nem. Kiderült, hogy komolyan gondolja. Én mondtam neki, hogy ez faszság, ő meg mondta, hogy "itt mindig is kávéval adtuk a menüt", mintha az olyan kibaszott természetes lenne, hogy az átlag magyar ember tudja, hogy mit adnak Ferihegy 2-n a Burger Kingben, vagy hogy egyáltalán van Burger King ott.

Na, aztán nagyvártatva bejutottam a repülőmbe. Persze a 4. csoportban. Nem mintha fix helyekkel nem lenne fos mindegy, hogy a váróban ülsz vagy a repülőn. Aztán felszálltunk.

Így, e. Aztán a repülőről ilyen csodálatos dolgokat láttam:

Mígnem aztán egyszercsak HEGYEK:

Rájöttem, hogy egészen addig nem láttam rendesen hegyeket. És van ott minden, hegycsúcsok, miegymás, felhú születése, tán még gleccser is. Aki rendesen végignézi, talán még hegyi tavat is talál. Aztán megérkeztem az MXP repülőtérre, ahol kis viaskodás után forint helyett dollárért vásároltam egy pizzát, mert ugye mégiscsak enni kell egyszer Olaszországban pizzát, még ha szar is, aztán irány a csatlakozás. Akkor ilyen mosolygós voltam:

A repülő meg így néz ki belülről:

<

Mivel itt folyosón ültem, nem volt ablakom, ellenben kaptam kaját:

Meg piát. Sokféle jiuce volt. Igen, nem tévedés, jiuce, ahogy a kép is mutatja:

Aztán megérkeztem, vonat, metró, és ez volt az első épület, amit láttam:

World Trade Center. Épül. Vagy Freedom Tower, vagy mifasz. A lényeg az, hogy már majdnem magasabb, mint a másik 2 volt, és ez még csak a fele. Innentől kicsit kevésbé izgalmas, így néz ki a város éjjel:

Így néz ki New Jersey Cityből Manhattan szar időben:

Íme az amerikai humor:

Így néz ki Jersey City és Manhattan Jersey Cityből:

Ééééés ugyaninnen így néz ki a Szabadságszobor:

Így néz ki mindez, ha besötétedik:

<

És így néz ki, amikor kivilágosodik:

Kilátás:

Kilátás a kompról:

És az óceán a messze távolban Staten Islandről:

Egy szépen csúnya autó, mert az is kell:

Szabadságszobor visszafelé éjjel, igényes digitális zoommal:

És akkor most innentől hadd ne fűzzek sok mindent hozzá! Városnézés.

mint azt a következő kép szemlélteti, a város büdös, mint az égett szar, ez részben annak köszönhető, hogy folyamatosan szemét borítja az utcákat:

Város tovább:

Furcsa amerikai szokás, a kerekesszékeseknek létrán kell felkapaszkodniuk a felszínre a metróból, ahogy azt a tábla is mutatja:

Tűzoltók a nővéremnek:

Washington Square Park:

Egy kis üres telek, mert azt szeretem:

Egy eredeti, hamisítatlan Lush üzlet:

Ő pedig Steve, egy cimborám:

Aki nagyon hasonlít rá, akit szintén láttam:

Manhattan még szarabb időben:

Így néz ki egy eső miatt elmaradt baseball-mérkőzés:

A stadionból a város:

Kis Galaxis Útikalauz graffiti:

Kis amcsi graffiti:

Na, van az, amikor nálunk aszfaltot vágnak. Azt egy ilyen kézihajtányos majomköszörűvel művelik mifelénk, kínos lassúsággal. Nos, New Yorkban nem szarral gurigáznak:

Aztán így néz ki egy megtartott baseball-meccs. Csináltam panorámaképet a magas minőségű telefonommal, de SOHA az életben nem fogom összerakni, szóval aki akarja, rakja össze magának:

Aztán még egy kis éjszaka, Hobokenből:

A metrókban amúgy ordenáré meleg van és büdös, magukban a szerelvényekben viszont maximum 17 fok a légkondi miatt. Gyanítom, az egyiknek köze lehet a másikhoz. A metróállomások általános állapotára jellemző fénykép:

Tetszőleges képek a National History Museumból:

Aztán úgy elszaladt az idő, hogy jönnöm kellett haza, és rájöttem, hogy a metrók belsejét nem fényképeztem le, amit tilos, szóval csak ennyi:

Aztán Air Train vissza a JFK repülőtérre. Vicces volt felfedezni, hogy nem vezeti senki a vonatot, hanem magától megy. Azért fényképezgettem az ablakból rendesen:

Aztán becsekkoltam itt is, kiderült, hogy hazugság a honlapon a 32 kiló és 23 kiló az igaz, szóval a 2 darab 2 literes koffeinmentes kólámat ki kellett dobnom. Azóta gyászolom. Aztán lassan elkezdtünk felszállni, de súlyos sorban állás volt:

Ilyen érintőképernyős szórakoztató centrumunk olt, ajándék igyenes ám használhatatlan fejhallgatóval. A másik hátulütője (hehe) a dolognak az, hogy hátulról ütögetik a székedet, és ettől ideges vagy.

Aztán felszálltunk:

Láttunk napfelkeltét gyorsítva:

Hipp-hopp Milánóban termettünk egy kis alvás után (nem, ez nem egy rajzfilmből kiszabadult állatka, ez a Malpensa repülőtér):

Aztán hazajöttünk, én pedig csináltam indokolatlanul kibaszottsok képet hegyekről, mert tetszenek. Gleccserek, hegycsúcsok, felhők születése és végül Csepel-sziget. Asszem.

(poloska)

Már majdnem otthon:

Aztán hazaértem, és visszazökkentem a mély magyar valóságba. És kitört a bőrönd kereke, amiért anyám ordibált velem. Amitől aztán úgy fájt a hátam, hogy nem tudtam lábra állni. Mármint nem az ordibálástól, hanem attól, hogy kézben kellett cipelnem.

Történt amúgy más is, de az hosszú és valószínűleg csak nekem volt izgalmas, elmesélve az "aha, ott és akkor biztosan jó volt" kategóroába tartoznak, szóval mára ennyi, és jó éjszakát!

Szóval, ahogy ígértem, itt van New York hiteles története.

Hajnali 3-kor feküdtem, hogy hajnali 4-kor keljek, hogy fél 5-re leérjek a taxihoz, hogy elérjem a 7:20-kor induló gépemet. Fel is keltem 4-kor, le is mentem 4:30-ra, be is ültem a taxiba csomagostul, a taxi pedig soha többé nem indult el. Egy másik taxi kellett, hogy elvigyen engem a reptérre. Ahogy megérkeztem, becsekkoltam, aztán kiderült, hogy soha többé nem tudok dohányozni. Sehol. A következő cigarettámat New Yorkban tudtam elszívni, mert sem Ferihegyen, sem a milánói reptéren nem lehetett dohányozni. (jó, jó, tudom, hogy Ferihegyen lehet, csak abba a terminálba nem engedtek át a vámosok). Szóval mivel nem tudtam mivel elbaszni az időt, unatkoztam. Aztán felfedeztem, hogy vannak boltok. Jó drágán. Irgalmatlanul drágán. De cserébe nem kell adót fizetni. Juhé. Szóval ekkor megláttam, hogy van egy Burger King Ferihegyen. Íme:

Megvártam, amíg kinyit, és kértem egy whopper menüt. Kérdezte, hogy milyen kávéval akarom. Mondtam neki, hogy nagyon kedves, de én nem ihatok kávét, üdítővel szeretném. Erre közölte, hogy csak kávéval adja. Mondom, az nem kell. Aztán néz rám bambán, gondoltam, csak meggondolja magát. Aztán nem. Kiderült, hogy komolyan gondolja. Én mondtam neki, hogy ez faszság, ő meg mondta, hogy "itt mindig is kávéval adtuk a menüt", mintha az olyan kibaszott természetes lenne, hogy az átlag magyar ember tudja, hogy mit adnak Ferihegy 2-n a Burger Kingben, vagy hogy egyáltalán van Burger King ott.

Na, aztán nagyvártatva bejutottam a repülőmbe. Persze a 4. csoportban. Nem mintha fix helyekkel nem lenne fos mindegy, hogy a váróban ülsz vagy a repülőn. Aztán felszálltunk.

Így, e. Aztán a repülőről ilyen csodálatos dolgokat láttam:

Mígnem aztán egyszercsak HEGYEK:

Rájöttem, hogy egészen addig nem láttam rendesen hegyeket. És van ott minden, hegycsúcsok, miegymás, felhú születése, tán még gleccser is. Aki rendesen végignézi, talán még hegyi tavat is talál. Aztán megérkeztem az MXP repülőtérre, ahol kis viaskodás után forint helyett dollárért vásároltam egy pizzát, mert ugye mégiscsak enni kell egyszer Olaszországban pizzát, még ha szar is, aztán irány a csatlakozás. Akkor ilyen mosolygós voltam:

A repülő meg így néz ki belülről:

<

Mivel itt folyosón ültem, nem volt ablakom, ellenben kaptam kaját:

Meg piát. Sokféle jiuce volt. Igen, nem tévedés, jiuce, ahogy a kép is mutatja:

Aztán megérkeztem, vonat, metró, és ez volt az első épület, amit láttam:

World Trade Center. Épül. Vagy Freedom Tower, vagy mifasz. A lényeg az, hogy már majdnem magasabb, mint a másik 2 volt, és ez még csak a fele. Innentől kicsit kevésbé izgalmas, így néz ki a város éjjel:

Így néz ki New Jersey Cityből Manhattan szar időben:

Íme az amerikai humor:

Így néz ki Jersey City és Manhattan Jersey Cityből:

Ééééés ugyaninnen így néz ki a Szabadságszobor:

Így néz ki mindez, ha besötétedik:

<

És így néz ki, amikor kivilágosodik:

Kilátás:

Kilátás a kompról:

És az óceán a messze távolban Staten Islandről:

Egy szépen csúnya autó, mert az is kell:

Szabadságszobor visszafelé éjjel, igényes digitális zoommal:

És akkor most innentől hadd ne fűzzek sok mindent hozzá! Városnézés.

mint azt a következő kép szemlélteti, a város büdös, mint az égett szar, ez részben annak köszönhető, hogy folyamatosan szemét borítja az utcákat:

Város tovább:

Furcsa amerikai szokás, a kerekesszékeseknek létrán kell felkapaszkodniuk a felszínre a metróból, ahogy azt a tábla is mutatja:

Tűzoltók a nővéremnek:

Washington Square Park:

Egy kis üres telek, mert azt szeretem:

Egy eredeti, hamisítatlan Lush üzlet:

Ő pedig Steve, egy cimborám:

Aki nagyon hasonlít rá, akit szintén láttam:

Manhattan még szarabb időben:

Így néz ki egy eső miatt elmaradt baseball-mérkőzés:

A stadionból a város:

Kis Galaxis Útikalauz graffiti:

Kis amcsi graffiti:

Na, van az, amikor nálunk aszfaltot vágnak. Azt egy ilyen kézihajtányos majomköszörűvel művelik mifelénk, kínos lassúsággal. Nos, New Yorkban nem szarral gurigáznak:

Aztán így néz ki egy megtartott baseball-meccs. Csináltam panorámaképet a magas minőségű telefonommal, de SOHA az életben nem fogom összerakni, szóval aki akarja, rakja össze magának:

Aztán még egy kis éjszaka, Hobokenből:

A metrókban amúgy ordenáré meleg van és büdös, magukban a szerelvényekben viszont maximum 17 fok a légkondi miatt. Gyanítom, az egyiknek köze lehet a másikhoz. A metróállomások általános állapotára jellemző fénykép:

Tetszőleges képek a National History Museumból:

Aztán úgy elszaladt az idő, hogy jönnöm kellett haza, és rájöttem, hogy a metrók belsejét nem fényképeztem le, amit tilos, szóval csak ennyi:

Aztán Air Train vissza a JFK repülőtérre. Vicces volt felfedezni, hogy nem vezeti senki a vonatot, hanem magától megy. Azért fényképezgettem az ablakból rendesen:

Aztán becsekkoltam itt is, kiderült, hogy hazugság a honlapon a 32 kiló és 23 kiló az igaz, szóval a 2 darab 2 literes koffeinmentes kólámat ki kellett dobnom. Azóta gyászolom. Aztán lassan elkezdtünk felszállni, de súlyos sorban állás volt:

Ilyen érintőképernyős szórakoztató centrumunk olt, ajándék igyenes ám használhatatlan fejhallgatóval. A másik hátulütője (hehe) a dolognak az, hogy hátulról ütögetik a székedet, és ettől ideges vagy.

Aztán felszálltunk:

Láttunk napfelkeltét gyorsítva:

Hipp-hopp Milánóban termettünk egy kis alvás után (nem, ez nem egy rajzfilmből kiszabadult állatka, ez a Malpensa repülőtér):

Aztán hazajöttünk, én pedig csináltam indokolatlanul kibaszottsok képet hegyekről, mert tetszenek. Gleccserek, hegycsúcsok, felhők születése és végül Csepel-sziget. Asszem.

(poloska)

Már majdnem otthon:

Aztán hazaértem, és visszazökkentem a mély magyar valóságba. És kitört a bőrönd kereke, amiért anyám ordibált velem. Amitől aztán úgy fájt a hátam, hogy nem tudtam lábra állni. Mármint nem az ordibálástól, hanem attól, hogy kézben kellett cipelnem.

Történt amúgy más is, de az hosszú és valószínűleg csak nekem volt izgalmas, elmesélve az "aha, ott és akkor biztosan jó volt" kategóroába tartoznak, szóval mára ennyi, és jó éjszakát!

Ami azt illeti, voltam New Yorkban.

Képes krónika következne, de annak dacára, hogy összeválogattam a képeket, nem tudom kirakni őket, mert van belőlük 140, és a freeblognak eltűnt a kisképes cucca, ami azért gáz, mert a halálos istennyilának sincs most türelme egyenként beilleszteni mindet, aztán meg szöveget írni föléje.

Dolgozom rajta, addig is legyen elég a tény :)

Ami azt illeti, voltam New Yorkban.

Képes krónika következne, de annak dacára, hogy összeválogattam a képeket, nem tudom kirakni őket, mert van belőlük 140, és a freeblognak eltűnt a kisképes cucca, ami azért gáz, mert a halálos istennyilának sincs most türelme egyenként beilleszteni mindet, aztán meg szöveget írni föléje.

Dolgozom rajta, addig is legyen elég a tény :)

Mina19, aki azóta mina20, mina21, sőt, talán már mina22 is, ma elkezdett hisztizni nekem, hogy 6 éve írom a blogot, és még egyszer sem szerepelt rajta. Nem is olvasta amúgy, szóval nem tudja, hogy emberek bármit megtettek volna, hogy NE kerüljenek bele, sőt, egyesek meg is tettek bármit érte :)

Mina19, aki azóta mina20, mina21, sőt, talán már mina22 is, ma elkezdett hisztizni nekem, hogy 6 éve írom a blogot, és még egyszer sem szerepelt rajta. Nem is olvasta amúgy, szóval nem tudja, hogy emberek bármit megtettek volna, hogy NE kerüljenek bele, sőt, egyesek meg is tettek bármit érte :)