Nyaralok.
1 hét.
csók!
JA, ami a legfontosabb...
7-én fellépünk Gyokkel a Rock Randevú klubban. Nirvanák, Green Dayek, Tankcsapdák, buli lesz, hangos lesz. Suffering Structure.
Aki nem jön el, az többé nem a barátom.
És ne kérdezd, hogy hol van, bazmeg, internet előtt ülsz, írd be a google-ba!
Bekövetkezett.
A 21. század óriási fejlődése folytán kifolyólagos-befolyólagos tárhelynövekedés végett nekem 3 darab, egyenként 1 terabyte méretű winchester van a gépemben.
Na, abból a rendszervincsi meghalt.
Áldott szerencsémre pont tegnap mentettem le a project vincsit (ahol a melóim vannak), mert szórakozott, aztán aggódtam, hogy mivan. Na, ma kiderült, hogy mivan.
A Windows egyszercsak közölte, hogy kék halál, és hogy bizony nekem a kurva anyámat, meg egyébként is olyan memóriaterületre akart írni, ami nem írható, és ez nem jó. Sosem tudtam eddig konkrétan megnézni, hogy hogy néz ki a kék halál fizikai manifesztációja, de most megmutatom:
Ez itt a winchesterem elektronikájának egy részlete. A jobb felső nyíl mutatja azt a chipet, melynek a közepén gyárilag nem folyik ki az agya a chipnek kör alakban, hanem szép és sima. A bal alsó nyíl pedig szemlélteti a bugot. Nem a számítógépeset, hanem az igazit, ami belemászott, hogy a büdös kurva anyját. Ez ellen nincs védelem. És persze-természetesen pooontosan ez az a winchester, amelyről a számla szőrén-szálán elveszett. Szóval venni kell, nincs mese. Akinek esetleg van egy halott Samsung HD103SJ winchestere, amin pont ez a chip jó, szeretettel fogadom.
Na, lemaradt a koncertbeszámoló.
Annyira beszámolni nincs miről amúgy, vártunk egy órát vagy kettőt, amíg jöttek a kulccsal, közben a nemtomki lent aludt a helyen. Sok időbe telt, amíg összeállt a színpad, aztán a Steroidot végig kellett várnunk, aztán jöttünk mi. A koncert szokás szerint fergeteges volt, viszont olyan mocskos egy geci meleg volt, hogy leizzadtam, és amikor azt mondom, hogy leizzadtam, azt úgy értem, hogy a cipőmben gyűlt össze az izzadság, és úgy néztem ki, mint aki ruhástul belement a Balatonba, úszott egyet és kijött. Szabályosan csöpögtem, és hiába szárítottam magam, még a koncert után 4 órával is csurom vizes voltam, a gatyám meg 24 óra elteltével is nyirkos volt, pedig kiraktam száradni. Ezzel még olyan sok baj nem is lett volna, csak a koncert felét csukott szemmel töltöttem, mert folyt bele a szemembe az izzadság, a kezem meg olyan volt, mint amikor a gyerek 3 órát pancsol, és kiázik, már önmagában is fájt, ráadásul ilyen izzadt kézzel olyan a dobverő, mint a szappanos fasz, mindig kicsúszik az ember kezéből. Egész sikeres volt a koncert, viszont utánunk jött valami emós zenekar, kis aranyos 14 éves énekes fiúcskával, akik borzalmasan szóltak oldalról, de az utolsó 2 számra becsületből bementünk tombolni a 3 sikoltozós kis picsa mellé, akik mindösszesen nézték őket, én még stage dive-oltam is, aki nem tudná mi az, annak elárulom, hogy azt jelenti, hogy a színpadról ráugrottam Psyhora. Amúgy a végén a pakolásnál nagyon hálás voltam a zenekarnak, mert ahogy rakodtam össze a cuccaimat, már vitték is fel az autóba. Mit sem csökkent ezen az érdemen az, hogy végül 2 nehéz szart ott felejtettek (még szerencsésen ráugrottam valamelyikük autójára, szóval elvitték végül), de cserébe elvitték a próbaterembe a táskámat, melyben végülis csak a bérletem és a lakáskulcsom volt benne.
Amúgy tegnap is koncert volt, ezúttal csendes, családias, kevés nézővel, és hosszú idő után filigránnak láttam a nővéremet, amiben sokat segített egy 230 kilós fiatalember.
Lehet, hogy csak azért szeretem annyira a Mythbusterst, mert Adam és Jamie összemorfolva félúton pont úgy néz ki, mint a faterom?
Vagy ez csak véletlen? :D
Ja, értelemszerűen azok részére raktam ki, akik ismerik az apámat :)
Mivel psyho basztatott, hogy nem írtam még meg a koncertbeszámolót, helyezkedjen itt alant el a vele folytatott beszélgetésem a koncert után (ő kérdez, én meg válaszolok):
- Amúgy hogy csinálsz ilyen fasza száraz fapergő hangot azzal az Amati fémpergővel?
- Hát úgy, hogy az egy Amati fapergő.
Minden egyéb tekintetben a leírás sem lesz sokkal hosszabb.
Az alkohol öl, butít és nyomora dönt.
Tegnap voltam kocsmázni a nővéremmel, valamint Gyokkel és Mr. Big Daddy Beevel, ami nem lett volna baj, csak utána ki akartunk ülni még egy sörrel a Liszt Ferenc térre. Ehhez csak a sör hiányzott, csak sajnos a kedvenc boltunkban nem volt áram, így egy másikhoz irányítottak minket. Szép nagy szupermarket, éjjel-nappali, bementünk, akartam venni egy Chio ropogós mogyorót meg 4 Arany Ászokot, de már messziről kapálózva jött az egyetlen alkalmazott, aki nem biztonsági őr volt, hogy nincs alkohol, meg hatodik kerület van. Mi ezen természetesen felbasztuk magunkat, mint mindig, leraktam a kosarat valami tárgyra, és kimentünk a picsába, természetesen.
Kint hőbörgünk, hogy nincs sör, mire kijön a biztonsági őr, hogy figyeljek és ne haragudjak. Hát én figyeltem, és nem haragudtam. Jött azzal, hogy megmutatnám-e a táskámat. Én feltartottam neki, szép szürke Nike, reméltem, hogy tetszik neki. Mire közölte, hogy nyissam ki. Mondom, nem nyitom. Aszondja, miért. Mondom, mert semmi köze hozzá, mi van benne. Erre elkezdett pattogni, hogy menjek vissza a boltba. Mondom, dehogy megyek, miért mennék, már mégis? De komolyan, ha bemennék és nem találnak semmit, simán teletömik száraztésztával a táskámat, hogy a rendőrök találjanak benne valamit, szóval nem mentem vissza. Erre persze már kijött az alkalmazott is pampogni, hogy mutassam már meg a táskámat. Megmutattam ismét, bár nem változott szemernyit sem ez alatt a 2 perc alatt. Ő is megkérdezte, hogy miért nem nyitom ki. Neki is elmagyaráztam, hogy azért, mert kiiiibaszottul semmi köze hozzá, mi van az én táskámban. Erre jött a biztonsági őr azza, hogy "Azért akarom, hogy kinyissa a táskáját, hogy megnézzem, hogy nem lopott-e valamit, mert bementek és nem vásároltak semmit, és ez gyanús, szóval kivenném azt a szalámit, ami benne van." Na, itt jött a vérmes röhögés, hogy bazmeg nem elég, hogy sört nem adnak, de mire kettőt lépek, szalámitolvaj lesz belőlem. Vissza is kérdeztem, hogy "Szalámit?", mire minden kétséget kizárólag mondta a faszfej, hogy "Szalámit." Hogy mondtam-e utána valamit, vagy csak röhögtem rajta, azt nem tudom, de igen rövid idő alatt újra eljutottunk odáig, hogy menjek vissza a boltba, amire nem voltam hajlandó, mire közölte, hogy ő kihívja a rendőrséget, mire mondtam neki, hogy tegye nyugodtan, én meg nem várom meg őket. Aztán mivel részegek voltunk már eléggé, úgy döntöttünk, hogy mégiscsak 5 lépésre onnan kivárjuk, hogy mi lesz a blöffből, a dagadék faszparéj meg szánalmas módon nyünyörgette még úgy 3 percig a telefonját, szúrós, szalámicsalogató szemekkel, aztán elkullogott a faszba onnan a picsába.
És mindezt azért, bazmeg, mert a 6. kerületben 10 után nem lehet alkoholt kapni.
A Homár blogra illene ez a bejegyzés, de mivel ők is faszszopók, és csak azt rakják ki, ami az ő érdekük, inkább leírom ide.
A cégnél, ahol dolgozom, lassú az internet. Nem lefelé, lefelé annyira nem fontos, hanem felfelé, gyalázatos 1 megás net van. Az pont nem elég semmire. Másfél hónapja kitaláltuk, hogy akkor legyen gyorsabb. Akkor még a Medium
Ha valaki látja Faragó Danit, mondja meg neki, hogy kibaszott sürgősen hívjon fel, mielőtt személyesen keresem meg!
Mindig utólag találom meg a bejegyzéseim képeit, szóval tessék, itt a madár, ami berepült. Én csak tippeltem, hogy seregély, ha esetleg nem az lenne, nyugodtan javítsatok ki!
Mint 4 évente rendszeresen, most is belenéztem a "fotballvilágbajnokság" döntőjébe. Hát, eddig sem szerettem a focit, de ez a döntő külön egy nagy kalap fasz volt. Nagy semmi lófasz, aztán 2 irgalmatlan méretű bírói döntés után az így kedvezményezett csapat lő egy gólt, és ezzel nyernek is.
Én őszintén megmondom, az egész lófaszt kizárnám a televízióból, egy ilyen köcsög szar maffia az egész, reklámbevétel, hazug, csaló bírókkal, labda után futkosó falábú idiótákkal, néhány ügyesebb bohóccal, én esküszöm, nem hagynám, hogy tévében menjen, rohadjanak meg ott a pályán mind a csökött szarháziak, a vak bírókkal, a megvásárolt játékosokkal meg azzal az egyenesre nyírt legelővel egyetemben.
Vízilabda? Kézilabda? Hmm?
